|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| észrevételeim vannak | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kernászt Adél Judit 2008. november 25.Kutatások alapján három együttélési modellt állapítottak meg Erdélyben a roma és a magyar közösség között – mondta az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az egyik együttélési modell a teljes elkülönülés, amelyet például a Maros megyei Karácsonyfalván észleltek, ahol a jórészt módos romák és a magyarok között semmiféle intézményesített kapcsolat nincs, mindkét közösség ragaszkodik saját kultúrájához, az együttélés békés. A másik modell jóval elterjedtebb, Erdély számos településén találkozni vele: a két közösség között nincs kapcsolat, és ez gyakran konfliktusokhoz vezet. A harmadik a beépülős együttélés, amikor a szegényebb sorból származó romákat a magyar gazdák különféle munkákkal bízzák meg, és napszámosként dolgoznak a cigányok. Így létrejön a kapcsolat a két közösség között, a romák megismerik a magyarok kultúráját, szokásait. Kernászt Adél Judit, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis Egyesület képviselője hangsúlyozta: infrastrukturális problémák akadályozzák a cigányok beilleszkedését. A Pro Nobis segít a cigányoknak a hiányzó keresztlevelek, személyazonossági igazolványok kiállításában. /Farcádi Botond: Együttélés a romákkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./lapozás: 1-1
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||